CD info



Nincs kép! Orgonazene az Esztergomi Bazilikából      

ÁR: 2.000 Ft
Bach, Stanley, Liszt, Vierene
Baróti István
orgonaművész, Regens Chori
MZA-041


JStanley (1712-1786)
1. Trumpet Voluntary 4?11
J.S. Bach (1685-1750)
2-3. Präludium und Fuge G-Dur BWV 541 7?39
4. ?O Mensch, bewein? dein? Sünde gross? 5?37
5. ?In dulci jubilo? BWV 729 2?40
6. ?Vater unser in Himmelreich? BWV 683 2?22
7-8. Präludium und Fuge e-moll BWV 548 14?23
9. ?Wenn wir in höchsten Nöten sein? BWV 641 1?58
10. Toccata E-Dur BWV 566/1 2?43
Liszt Ferenc (1811-1886)
11. Introitus 4?27
12. Ave Maria (R.194) 3?32
13. Ungarns Gott 5?00
14. Resignazione 2?17
15. Tu es Petrus 6?11

Louis Vierne (1870-1937)
16. Triptyque Op.58 No.2.: Communion 4?26
17. Symphonie No.2. Op.20: Allegro 7?40

Total: 76?58

Baróti István
orgonam?vész, a Fôszékesegyház karnagya
Titularorganist, Regens Chori
----------------------------------------------

A jelen CD műsora a róla felhangzó zenem?vek üzenetének tolmácsolásán kívül az esztergomi Főszékesegyház orgonájának másfél évtizedes, de még közel sem lezárult újjászületési idôszakát szándékozik bemutatni. Felvételei 1980 és 1994 között részben szertartások és hangversenyek alkalmával készültek ? két kivétellel vágás nélkül. Mindegyikük más-más megközelítésben érzékelteti azt a transzcendens monumentalitást, melyet a Bazilika épületének, terének, akusztikájának és hangszerének együttese sugároz, s más-más oldaláról mutatja be Baróti István játékának legerôsebben talán ezen az orgonán megjelenő szuggesztív varázsát.

Az orgona története
?Ludwig Mooser in Salzburg? ? olvasható porcelántáblán rézfoglalatban az esztergomi Fôszékesegyház orgonáján az építő neve. A mesternek, aki közel 180 orgona elkészítôje volt, ez az egyik legnagyobb műve. A Mooser családhoz három nemzedéken át kiváló orgonaépítők tartoztak. Joseph Anton Mooser (1731?1792) és egyik fia, Joseph Alois (1770?1839), Johann Andreas Silbermann műhelyében is megfordultak; a másik fiú Peter Anton, akinek fia volt Ludwig (1807?1881). ?Mooser Layos? orgonáinak fémsípjai és egyes famunkák a salzburgi műhelyben készültek, majd a mester módszere szerint hosszú helyszíni munka következett. Magyarországra településekor 1863 december 2-án Eger város díszpolgárává választották, m?helye a Líceum épületében volt, és nevét is az elôbbi módon ?magyarosan? írta. Mooser 1854 szeptember 19-én érkezett Esztergomba, és nyolc segédet hozott magával. Másnap jött az orgona részeit szállító hajórakomány is. A 49 regiszteres, 3530 sípos, 3 manuálos hangszer a Főszékesegyház felszentelésére, 1856 augusztus 31-re készült el. Ezen az ünnepi szertartáson ? melyen Ferenc József császár is jelen volt a bécsi udvarral együtt ? hangzott el Liszt Ferenc Esztergomi miséje. A Scitovszky hercegprímás által erre az alkalomra rendelt, szimfonikus zenekarra, vegyeskarra és énekes szólistákra írt művet Liszt vezényelte, orgonaszólamát a weimari Alexander Winterberger játszotta.
A sietve befejezett esztergomi hangszer szerkezete azonban nem mutatkozott időtállónak. Seyler Károly regens chori már 1857 március 2-án jelentést készített az orgona hibáiról. Valóban, a hangszer nem felelhetett meg minden elvárásnak. A mechanikus traktúra rendkívül nehéz járású volt, a levegôszegény csúszkaládák miatt a hangszer ?fulladt?. Megjegyzendő még, hogy a III. manuál kúpládára került és redőnyszekrényben foglalt helyet. Az I. világháborúban hadianyagnak elvitt ón homlokzati sípoktól eltekintve (melyeket késôbb az Angster cég horganysípokkal pótolt) az orgona a II. világháború végéig eredeti állapotban maradt. Ekkor a háborús események következtében az orgonaszekrény egy része és a mechanikus traktúra megsérült. További károsodásról nem szól semmilyen hiteles forrás. Tény azonban, hogy az orgona 1945-ben, Mindszenty József bíboros hercegprímás beiktatásán már üzemképtelen volt. A háborús károknál sokkal nagyobb, jóvátehetetlen pusztítás azonban 1947-ben következett.

Mooser orgonája a háborúban nem sérült meg kijavíthatatlanul, ennek ellenére a budapesti Rieger Ottó-cég az orgonaház egyik felét teljesen kiürítette, és oda egy kétmanuálos, pneumatikus rendszerű, kúpládás orgonát épített be átmeneti használatra. Hogyan történhetett ez? A válasz a 20. század magyar orgonaépítészetének addigi történetében keresendő: mivel akkor már 40?50 éve egyáltalán nem építettek mechanikus orgonákat ? a rendszer az orgonareform ellenére elavultnak számított ? kézenfekvô volt a meglévő szisztéma elvetése. Az eredeti Mooser-hangszert minden tekintetben értéktelennek tekintették. Ezzel magyarázható, hogy az ?átépítés? során az eredeti játszóasztal és a mechanikus traktúra megsemmisült,
a Mooser-sípok egy része átkerült az ideiglenes orgonába, a többi használhatatlan, romos állapotban a régi helyén maradt vagy elt?nt a hangszerből. A háborús károkról pontos leltár nem készült, így az eltűnt sípok későbbi sorsa ma már kideríthetetlen.
Az 1970-es évek közepétôl a Fôszékesegyház akkori őrkanonoka Dr. Bartl Lőrinc és Baróti István orgonaművész (1975?tôl a Főszékesegyház orgonistája és karnagya) indították el az orgona újjáépítésének máig is tartó folyamatát. Az első feladat volt Mooser m?vének megmaradt részeit a több mint három évtizedes romos állapotból kimenteni, az eredeti hangzásképet rekonstruálni. A hetvenes években Magyarországon hangszerek restaurálása még gyakorlatilag ismeretlen volt, így ezt a feladatot ? a kortárs szakma jóindulatú kétkedése ellenére, idôt és fáradságot nem kímélve ? fiatal növendékei segítségével Baróti István maga végezte el. Az újra életre keltett néhány Moser sípsor sajátosan ódon, fényes, h?vösen fenséges hangzása kiindulópontját képezte Baróti István új orgonatervének, mely méreteiben és regiszterösszeállításában a Fôszékesegyház rangjához méltó, és messzemenôen alkalmazkodik a templom nagyságához és akusztikai viszonyaihoz. A második feladat ebbôl eredôen egy új hangszer építése volt, mely Vági Gyula és Farkas János jeles organaépítők bevonásával 1978?79-ben kezdôdött el. A szükséges anyagi feltételek biztosításához az akkori bíboros érsek, Dr. Lékai László római és németországi kapcsolatai járultak hozzá, ekképp vált lehetővé egyes szerkezeti elemek és a sípsorok egy részének beszerzése. 1980 végén megszólalhatott az elsô hét restaurált Mooser-regiszter, ezzel egyidôben a 34 éve m?ködő Rieger-orgona örökre elhallgatott.
A kezdeti lendület után azonban a munkák 1983-tól kezdve lelassultak. Az orgona redônyműve néhány regiszter híján csak 1986 ôszére készült el, a további haladás még szerényebb volt: 1988?89-ben három, 1994-ben két regiszter, 1996-ban
a Majorbass 32? regiszter alsó 12 sípja került beépítésre. A jelen CD kiadásának idején (1999-ben) az öt manuálra tervezett 147 regiszterből 39 üzemel, miközben számos, még Lékai László érsek idején megvásárolt sípsor vár beépítésre. A rendszerváltás után egyre erősödô infláció és más kedvezôtlen körülmények szintén tovább hátráltatták az orgonaépítést.
Noha a hangszert tervezô és építését szorgalmazó Baróti István már több mint két évtizede életének jelentôs részét ennek az ügynek szenteli, az orgona befejezésének idôpontja még mindig a távoli jövô homályába vész. Ha az építtetôi szándék és a lehetôségek ismét összhangba kerülnének, akkor végre belátható idôn belül célhoz érhetne a Fôszékesegyház orgonájának ügye, és a Mooser-regisztereket magába foglaló új hangszer gyönyör? megfelelôje lehetne a reneszánsz Bakócz-kápolna és az ôt körülölelô hatalmas Fôszékesegyház együttesének.

--------------------------

5 nyelvű szövegkönyvvel.